Sziámi – Katasztrófa c. dala nyomán
Ott már vége, de itt még tart
Mert minden, de minden relatív
A suli tornya még áll
De már reszket a térdben az ín
Néhány témát már magába fogadta
A Mariana-árok
Tantárgyak? Itt-ott még vannak
De már nincsenek köztük határok
Aki sok jelest kapott, annak a sokk véget ért
De mit jelent az, hogy a vizsga véget ért?
Na jó, az „átmentem” élménye még nem ért ide
Valaki látja-e már? És még megéri-e?
Vagy csak nézik és azt gondolják
Hogy valamiről valahol
Megint készült egy beadandó
Ami az utókornak szól?
Katasztrófa, nagyon nagy érzés, felismerem!
Ledől egy tévhit, nem lett kettes, élvezd te is velem!
Ha már a nemtanulást együtt éltem át veled
Az elkerülhetetlen utóvizsga legyen
Még nagyobb élvezet!
Nézd a világ változik
Minden újra egyszerű
Letisztult formák, érvényes normák
Pár lángoló betű
Ennyi az egész, az egész csupán
Pár be nem tartott parancsolat
Ránkszóltak, hogy mit ne tegyünk
De mi többre becsültük a kalandokat
Katasztrófa, nagyon nagy érzés, felismerem!
Ledől egy tévhit, nem lett kettes, élvezd te is velem!
Ha már a nemtanulást együtt éltem át veled
Az elkerülhetetlen utóvizsga legyen
Még nagyobb élvezet!
Kiszáradt a szemed és kiszáradt a toll
Így már nemigen készül el
A rajz ami a tanár úrnak szól
Az indexben a kredit és a neptunban a jegy
Megdermednek megint, de már semmire sem int ez a jel
Katasztrófa, nagyon nagy érzés, felismerem!
Ledől egy tévhit, nem lett kettes, élvezd te is velem!
Ha már a nemtanulást együtt éltem át veled
Az elkerülhetetlen utóvizsga legyen
Még nagyobb élvezet!
