Autista „hiszti”- azaz a meltdown-ról
– petit mal, grand mal, hagyjál már!
1. rész
Néha van, hogy tényleg hisztizek*. Ez azonban elég ritka, és nem is tudom sokáig csinálni, mert magam válok nevetségessé a saját szememben.
*”A populáris felfogás szerint a hiszti valamely tetszetős tárgy megszerzésére vagy kívánatos viselkedés elérésére irányuló toporzékolás, ridiküllel hadonászás. Más olvasatban egy csendesnek ígérkező vasárnap estét hazavágó, ajtócsapkodással tagolt többfelvonásos nagyjelenet, mely az unalomig ismert témákat variálja. Létezik minden látható ok nélküli, illetve ún. apróság által katalizált kiborulás, jogos félténységi dráma és indokolatlan munkahelyi cirkusz.”
Orosz Ildikó, http://magyarnarancs.hu/lelek/orditva_toporzekolva_-_a_hiszteriarol-64082
Amire a cím utal, az az a fajta kontrollálhatatlan fizikai-lelki állapot, amit felnőtt koromra sem tanultam meg leküzdeni – szerencsés esetben viszont el tudom halasztani a kirobbanását.
Nem véletlenül vettem át az epilepsziás rohamok fajtájának neveit, túl azon, hogy az autizmus egyik gyakori társuló zavara az epilepszia. Mint ahogy egy epilepsziást sem vádolunk azzal, hogy direkt rohamozik, úgy egy autista sem szántszándékkal borul ki. Ráadásul sokszor még saját magam számára sincs előjele.
Veni, vidi, vici – jöttem, láttam, győztem…
Kis rohamnak (petit mal) hívom magamban azt, amikor
- még racionalizációval meg tudom magam nyugtatni
- képes vagyok szóban jelezni, hogy senkit nem akarok megsérteni, csak túltelítődtem
- képes vagyok szóban jelezni, hogy egyedül kell lennem, és ki tudok menni
- képes vagyok csendben maradni
- képes vagyok előregyártott, un. panelmondatokat előrántani a tarsolyomból – legyen ez akár egy dalszöveg, egy könyvrészlet, egy filmből vett idézet
Nagy roham (grand mal) az, amikor
- megállíthatatlanul zokogok, nagyon hosszú ideig, még akkor is, amikor fulladozom a levegőhiánytól
- képtelen vagyok megszólalni
- elrohanok, szó nélkül otthagyom a helyzetet
- logikailag teljesen összefüggéstelenül vádaskodom, ilyenkor többnyire magamat hibáztatom, becsmérlem
- képtelen vagyok finoman bánni a kezembe kerülő tárgyakkal (nem károkozásról van szó, hanem a finommotorikám kikapcsol)
- a fentiek random mixben
Mi okozza ezt a „csudálatos” állapotot?
Sok szakember írt már erről számtalan tanulmányt (Google a barátod, Wiki a barátnőd), én a magam nevében tudok beszélni. Minél többet tudok az autizmusról és a saját autizmusomról, annál könnyebben tudom azonosítani, ill. megelőzni ezeket a helyzeteket. Azt meg szép lassan elfogadtam, hogy ez a fajta reakció sosem fog elmúlni belőlem, mert „default” beállítás, az alaplappal együtt adták.
